Budapastis

Lore Barges - ének, hang, szöveg, játékok és hangforrások
Kovács Zsolt - gitár, tárgyak és preparátumok stb.
Franq de Quengo - elektronika, ütősök, játékok és hangforrások
Sőrés Zsolt - mélyhegedű, egyedi készítésű hangszerek, elektronika, rádió, hang

Az első magyar-gall experimentális zenei csoport, a Budapastis tagjai Sőrés Zsolt, Kovács Zsolt Budapestről, valamint Franq de Quengo és Lore Barges a párizsi Dragibusból 2001 óta dolgozik együtt, lemezük La bouche fermée (Az összezárt száj) címmel 2002-ben jelent meg a cseh/szlovák HEyeRMEarS Discorbie kiadó gondozásában. Zenéjük improvizatív, "folyamat/kollázs", hangperformansz, amelyben az élőben előadott magyar és francia nyelvű vers- és dalroncsoktól az egymásba úszó, egymásra vágott zenei- és zörejhalmazokig minden elem, hangi mozgás- és helyzet koncertről koncertre másképp, megismételhetetlenül áll össze. A Budapastis kvartett nyolc nyitott fül zenéje.

"A Budapastis zenészei, különböző háttereik ellenére, valójában azonos hullámhosszon kommunikálnak. Olyan nyelvezeti (szintaktikai, grammatikai, szemantikai) szabályok szerint szövik szövegüket, amelyekről korábban nem volt tudomásuk. Nem tudhattak róluk, mert ezek a szabályok közvetlenül a kollektív "komprovizáció" folyamatában születtek. […] Bár a zenészek improvizálnak, a kis hanguniverzum, amelyet kézzel (ou avec la bouche) hoznak létre, nem amorf; minden pillanatban szándékos gesztusokat és racionális döntéseket érezhetünk meg benne. A Budapastis alkotói filozófiája a folyamatosan létrehozott és rétegelt hangok oszcillálásán és a közöttük fennálló kapcsolatok feltárásán alapul. Éleslátásuknak és találékony megoldásaiknak köszönhetően a hangzás-szituációk, amelyeket a zenészek teremtenek, az egyidejűség és az egymásutániság szintjén is egyensúlyban vannak. Semmi sem lehetetlen vagy állandó ebben a zenében. A zenészek közvetlen ihleteinek autoreproduktív immanens forrásai táplálják ezt a folyamatot; azok a pillanatok, amikor az individuális hangszituációk keletkeznek, fontosabbak az improvizációikban, mint azok manierisztikus kibontakozásai. A Budapastis tagjait a vibráló hangok közötti "események" érdeklik, melyek egyre zajosabbakká válnak és rétegekbe rendeződnek, szigorú szintaktikai szabályok nélkül. Intim metanyelven szólnak egymáshoz, melynek leggyakoribb megtestesülései a disszonáns harmóniák. Megszokottól eltérő megközelítésük így a nyelvezet egész körét érinti. Megpróbálják a stiláris kliséket elkerülni és a frazeológiai konvenciókat mellőzni. De a szabad, pillanatnyi improvizáció nem norma számukra; inkább eszköz, hogy állandósítsák és értelmet adjanak az egyéni mentális konstrukcióknak a következtető kifejezés mögött, illetve előtt. A kompozíció gyakran improvizációnak tűnik, de csak kevés zenész tud egyszerre improvizálni és komponálni. A Budapastis tagjai képesek rá. "Il n´est pas possible de boire avec la bouche fermée! Pastis non plus!"
(Jozef Cseres, Kassák Centre for Intermedia Creativity)

"Tudatalatti dolog vagy sem, folyamatosan átlépik a határt kamara-, ambient- és konkrét zene között úgy, hogy egyszerre közelítenek az abszolút mozdulatlansághoz és a majdnem tiszta zajhoz."
(Krzysztof Szadza, Eld Rich Palmer Magazine)