fe Lugossy László

Létrejött már a Világ Tejhatalom Álvalóság Konventje, amely információnak tűnő dezinformációk tömegével árasztja el az egyébként is minden oldalról kizsákmányolt emberek tömegeit, messzemenően kiiktatva a természetesség, a spontaneitás mentális igényét. Az ösztönök és az intelligencia valóságos és alap izgalmai, egyszerűbben fogalmazva, a szabadság privát és személyes élményét, valójában magát a hiteles művészetet próbálja oly módon konszolidálni és redukálni, hogy művileg és spekulatívan, a transzcendentálist megkerülve, formalista és dízájn ideológiákat gyártva, verbalizmusával képzi az ideákat és fertőzi meg az egyetemesen magától értetődő auditív és vizuális nyelvet, amely valódi emberi érzelmektől átitatva koherens és atavisztikus. Egy performernek majdnem mindig az archetípusa ágál. Az a fajta művészi nonkonformizmus még mindig a performance műfajban koncentrálódik, amely az összművészet legszabadabb sajátosságait tudja megjeleníteni, a konvencióktól mentes előadók időben és térben, hangban és képben, de mindenképpen élőben és valóságosságában egyszeri és megismételhetetlen módon, tehát fenomenális jelenléttel teremti meg a kapcsolatot a közönséggel, olyan ez mint a születés. Vagy a bizonyos elmúlás, amely ezt, mint egy keretet bezárja, vagy ha akarom, éppen kinyitja az életet. És ez a köztes lét, mind-mind performance tud lenni, mint egy természeti jelenség, ahogy a világos átmegy a sötétbe, vagy éppenséggel fordítva.

fe Lugossy László